Papp György (1909-1975)

Papp György atya, kánonjogász, a kanadai magyar görögkatolikusok lelkésze 1975. december 30-án fejezte be küzdelmes életét Hamiltonban (Ontario, Kanada).

Nyírgelsén (Szabolcs vm.) született 1909. január 8-án Papp György helybeli parókus és Mosolygó Mária gyermekeként. Teológiai tanulmányait Esztergomban (1927–1931) végezte. Miután a cölibátus mellett döntött, Miklósy István megyéspüspök 1933. december 6-án Nyíregyházán szentelte a Hajdúdorogi Egyházmegye papjává. Szentelése után egy évet Rómában töltött levéltári kutatásokkal a magyar görögkatolikus egyház jogforrásait kutatva. Hazatérése után püspöki fogalmazó (1934–1939), majd Dudás Miklós megyéspüspök titkára (1939–1946) és püspöki tanácsos. 1942-től a Hajdúdorogi Egyházmegye kanonokja. 1944-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karán doktori fokozatot szerzett kánonjogból. Jelentős és alapvető levéltári kutatásokat végzett, melyek eredményeit ma is megkerülhetetlen egyháztörténeti és kánonjogi tanulmányokban publikálta. Szerkesztője volt a Görögkatolikus Élet és a Görögkatolikus Szemle című lapoknak. Ugyanebben az évben Nyíregyházán a Körte utcában ipari tanulók számára kollégiumot alapított. A város zsidó lakosainak elhurcolásakor többeket a kollégium épületében rejtegetett. 
A lelkipásztori, egyházkormányzati és tudományos munka mellett jelentős volt közéleti tevékenysége is. A világháború után Szabolcs vármegye állami főtanfelügyelője és a Független Kisgazdapárt országgyűlési képviselője lett. 1947-ben ismét tudományos kutatóútra indult Rómába, ahonnan a kommunista hatalomátvétel miatt már nem térhetett haza. 1949-ben főpásztora és a Keleti Kongregáció engedélyével és XII. Piusz pápa áldásával Kanadába költözött. Isidore Boreckij ukrán görögkatolikus püspök fogadta be a Torontói Egyházmegyébe és megbízta az egyházmegye magyar híveinek lelkipásztori ellátásával. Hatalmas szervezőmunkával létrehozta a hamiltoni Szent Mihály-parókiát, melyet haláláig vezetett. További három parókiát (Welland, Windsor és Courtland) és négy filiát (Montreál, Oshawa, Toronto, Brantford) alapított. Ő lett a Torontói Egyházmegye magyar esperesi kerületének első esperese (1956–1975). Fáradhatatlan lelkipásztori szolgálatát a Szentszék a pápai prelátusi címmel ismerte el (1967). 
Boreckij püspök, aki az ukrán többségű egyházmegye főpásztoraként megkülönböztetett szeretettel támogatta a magyar hívek lelkipásztori ellátását, 1975-ben Papp György atyát archipresbyternek nevezte ki és saját püspöki koronájának átadásával adta meg neki a koronaviselési jogot. Az ekkor 66 éves, súlyos szívbetegséggel küzdő tudós pap és buzgó lelkipásztor ezt követően végiglátogatta az általa alapított parókiákat. A látogatások végén, 1975. december 30-án elhunyt.