100 éve alakult meg a MAGOSZ
100 éve alakult meg a Magyar Görögkatholikusok Országos Szövetsége (MAGOSZ)
1921 májusának utolsó napjaiban a trianoni Magyarországon maradt görögkatolikus parókiákra az alábbi körlevelet juttatta el a posta:
Üdvözlet a Hittestvéreknek!
Olvassátok! Igen fontos! Jövőnkről van szó! Arról a jövőről, melyet magunknak kell megalapoznunk és magunknak kell felépítenünk. Nincs kire támaszkodnunk, nincs sehol barátunk, mint ahogy nincs egy jóakaró barátja nemzetünknek széles e világon! Pedig élni akarunk! Azért mozduljunk meg már egyszer mi is, mert a tétlenség halál! Az az irtózatos pusztulás, melyet, az utolsó évek eseményei a lelkekben, a vallásos élet megnyilvánulásában, társadalmi és gazdasági téren okoztak, minden becsületes, jóérzésű magyart gondolkodóba ejt és tettekre buzdít. De talán mi magyar görög katholikusok állunk a legrosszabbul, mert minket a nagy világégés újjászületésünk, berendezkedésünk első pillanataiban talált. Mások a romok alól mit azt még megmenthetnek, de mit mutathatunk fel mi?!
Testvérek még nem késő! Álljunk össze, szervezkedjünk és építsünk! Építsük fel a magyar görög katholikusok hatalmas szervezetét, hogy ez által biztosíthassuk a hitélet, társadalmi és gazdasági fejlődésünk alapjait. A szervezkedés módját, célját az alább következő jegyzőkönyv körvonalazza.
Olvassátok és csatlakozzatok! Minden görög katholikusra számítunk! Nem is hisszük, hogy akadna egyetlen görög katholikus magyar, ki ne tartaná lelkiismereti kötelességének részt követelni ebből az alkotó munkából! Kérünk, Testvérek, forduló postával értesítsétek elhatározástokról az ötös bizottságot. Levélcím: Sz Bazil-rendi zárda, Máriapócs.
Különös figyelembe ajánljuk, hogy az egész mozgalom megyés Püspök urunk Őméltóságának hozzájárulásával és főpásztori áldásával indul meg.
Hittestvéri szeretettel
Máriapócs, 1921. május hó 19.
A Magyar Görög katholikusok Országos Szövetségének szervezőbizottsága.
A körlevél melléklete, az aznap Máriapócson tartott bizottsági ülés jegyzőkönyve beszámol az előzményekről is. A történet két egyházmegyés pap és egy bazilita szerzetes közös kezdeményezéseként indult. Egyikük, Véghseő Dániel (1883-1971) nyírbaktai parókus így ír visszaemlékezéseiben: „A békés élet visszatértével Maxim Atanáz, Fedák Miklós és én Máriapócson tanácskoztunk, miként lehetne az ország magyar ajkú görög katolikusait országos egyesületben tömöríteni, amely tagjainak vallási, gazdasági, kulturális segítségére volna.” Maxim Atanáz (1878-1952) a máriapócsi rendház vezetője volt, míg Fedák Miklós (1876-1935) leveleki parókusként szolgált. Miután megkapták Miklósy István püspök főpásztori áldását a kezdeményezésre, 1921. május 19-ére előkészítő tanácskozást hívtak össze Máriapócsra. A helyszín nem csupán azért lett a kegyhely, mert a szervezők egyike – a helyi rendház vezetőjeként – biztosítani tudta a logisztikai hátteret. A kegyhely nagyon fontos szerepet kapott a kezdeményezés eszmei hátterének megfogalmazásában is. Maxim Atanáz ezt így fogalmazza meg: „Hisszük és valljuk, hogy magyar görög katholicizmus ma nem volna, ha Isten irgalma és a Szűzanya szeretete csodát nem müvel Máriapócson, hogy ezzel egy megdönthetetlen jegecesedési bázist teremtsen az ezeréves, de már akkor kiveszőben lévő magyar görög katholicizmusnak.” A trianoni békediktátum teljesen átalakította a régió görögkatolikus egyházainak „világát”. 1912-ben a Hajdúdorogi Egyházmegye a Magyar Királyság nyolcadik görögkatolikus egyházmegyéjeként jött létre. 1920-tól pedig az új határok által megfelezve, Magyarország egyetlen egyházmegyéje lett. Az alig több mint nyolcvan hajdúdorogi egyházmegyés parókia mellett mindössze kéttucatnyi egykori eperjesi és munkácsi parókia és filia jelentette az új Magyarország görögkatolikus egyházát. Ez az új helyzet sokkhatásként érte és új utak keresésére ösztönözte a magyar görögkatolikusokat is. Az útkeresés során születik meg egy országos szövetség gondolata és fogalmazódik meg (az egyébként román nemzetiségű) Maxim Atanázban a pócsi könnyezés miértjére adott sajátos válasz.
A kezdeményezők tehát fontos szerepet szántak Máriapócsnak az új szervezet működése szempontjából, s ez összehangban volt Miklósy István püspök szándékaival is. A főpásztor ugyanis szintén azt tűzte ki célul, hogy a mesterséges államhatárok által létrehozott új helyzetben Máriapócs a magyar görögkatolicizmus lelki és szellemi központja legyen.
A szövetség céljait – szervezőtársai nevében is szólva – Fedák Miklós fejtette ki. Három fő területet jelöltek ki, melyeken a leendő szövetségnek kezdeményezőként kell fellépnie. Meglátásuk szerint a hitélet és az erkölcs területén a világháború okozta károkat a papság nem tudja egyedül helyrehozni. Szükség van arra, hogy lelkipásztori munkájukat görögkatolikus világiak segítsék. Ez a korban merész újdonságnak hatott (legalábbis görögkatolikus környezetben), de a világiak meghatározó szerepe végül a szövetség egyik fontos jellemzőjévé vált. Bár a szervezésnél csak a klérus képviselőit találjuk, a szövetség megalakulásának első pillanatától kezdve a vezetés átkerült a világiak kezébe. A világiak szerepvállalására a másik két területen is számítottak. A kultúra területén elsősorban a görögkatolikus népnevelés és -művelés eszközeit és intézményeit kívánták megteremteni országosan és helyi szinten. Nagy jelentőséget tulajdonítottak az írástudatlanság felszámolásának, a nőnevelésnek és az ifjúsági egyesületeknek. A gazdasági terület némileg meglepő módon került be a programba, de létjogosultságát senki sem vitatta. A görögkatolikus népességnek szüksége volt gazdasági oktatásra, helyi hitelintézetekre és a korban nagyon népszerű Hangya-szövetkezetekre, hogy az anyagiak terén is megkezdhesse a felzárkózást.
Az értekezlet kimondta, hogy „a Magyar Görög katholikusok Országos Szövetségét megalakítani óhajtja, az előadott tervezetet teljes egészében magáévá teszi. A szövetség tervének megvalósítására ötös bizottságot szervez s ennek tagjaiul: Maxim Athanáz, Fedák Miklós, Véghseő Dániel, Molnár István és Papp György lelkészeket kéri fel. Felhatalmazza az ötös bizottságot minden szükséges intézkedés megtételére s hogy szükség esetén magát más esperesi kerületekből kiegészíthesse.”
Ezek után készült el a fentebb idézett körlevél és kezdődött el az alakuló gyűlés szervezése. A főpásztorral való egyeztetést követően a szervezőbizottság 1921. október elsejére, az Istenszülő oltalma búcsújára hívta meg Máriapócsra az érdeklődőket. A korabeli sajtóbeszámolók szerint mintegy tizenötezres tömeg jelent meg. a szervezőbizottság 72 parókia 370 küldöttének megbízólevelét igazolta le. A Nyírvidék tudósítója szerint „ez alkalommal megjelent a magyar görögkatolikus világ színe-java. Itt voltak a görögkatolikus községek képviselői, az egyházfejedelem, Miklósy püspök, kíséretével, a papság sokaságába a görögkatolikus társadalom sok jeles képviselője vegyült, bankárok, egyetemi tanárok, mérnökök, tanítók, gazdák, iparos és kereskedők, csaknem valamennyi társadalmi osztály képviselve volt.” Ünnepi beszédében Miklósy püspök a magyar görögkatolikus történelmi felelősségét állította a középpontba: ugyanazt a liturgiát végzik, mint amit Szent István korában a bizánci rítusú magyarok végeztek templomaikban. Ezt a hagyományt ápolni és megőrizni egyet jelent a magyar múlthoz és nemzethez való hűséggel. A hitélet területén megoldandó feladatokat Maxim Atanáz foglalta össze, majd átadta a szót a világiaknak. Dr. Illés József egyetemi tanár kultúrprogramot, dr. Újhelyi Sándor miskolci MÁV üzletvezetői tanácsos pedig gazdasági elképzeléseket vázolt fel. A beszédek után megválasztották a MAGOSZ 12 fős tisztikarát, melyben négy pap mellett nyolc világi kapott helyet. Ez a beszédes arány a legszebb magyar görögkatolikus hagyományokat idézte, hiszen a Hajdúdorogi Egyházmegye megalakulásához vezető és több évtizedig tartó kálváriautat is a legkitartóbban azok a világiak járták, akik 1868-1912 között a hajdúdorogi Állandó Végrehajtó Bizottság, 1898-1921 között pedig a budapesti székhelyű Görög Szertartású Katholikus Magyarok Országos Bizottsága kötelékében végezték áldozatos tevékenységüket. Nélkülük ma nem beszélhetnénk magyar görögkatolikus egyházról.
A két világháború közötti időben a MAGOSZ több fontos kezdeményezést tett. A Szövetség kezdeményezte elsőként a hajdúdorogi püspök joghatóságának kiterjesztését az egész ország területére, mely csak a 1968-ban valósulhatott meg. A Szövetség indítványozta a Szentszéknél a máriapócsi bazilita monostor önállósága egyházjogi kereteinek megteremtését. Szorgalmazta a fővároskörnyéki görögkatolikus szórvány lelkipásztori ellátásának megszervezését. Fellépett a Vallás- és közoktatásügyi miniszternél a görögkatolikus kántortanító-képzés intézményrendszerének megteremtéséért. Az Országos Katolikus Nagygyűléseken megszervezte a görögkatolikusok jelenlétét. Lapot adott ki „Görögkatolikus Tudósító” (1921-1926), majd pedig „Görögkatolikus Szemle” (1929-1944) címmel, illetve évente Máriapócsi MAGOSZ Kalendáriummal jelentkezett.
A centenárium alkalmából újra olvasva a korabeli forrásokat, feltűnő, hogy a MAGOSZ létrejöttéhez vezető okok és a kitűzött célok némelyike mennyire aktuális ma is, egy egészen eltérő történelmi környezetben. A hitélet élénkítése, a világiak aktív részvétele a lelkipásztorkodásban és az egyházi életben, a keresztény szellemiségű nevelés, a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok felemelése elsősorban a képzés útján, az összefogás és a görögkatolikus öntudat felébresztése 2021-ben is elérendő célok.
Véghseő Tamás, vezető kutató
Nyomtatásban megjelent a Görögkatolikus Szemlélet magazin 2021 őszi számában
