Görögkatolikusok az 1848-49-es szabadságharcban
Az 1848-49-es szabadságharc nemcsak a római katolikus, de a görögkatolikus papság és a kispapok életét is érintette. Az ő részvételükről és a szabadságharc egyik legjelesebb – szintén görögkatolikus – hőséről Kondás Sándor atya beszélgetett dr. Janka György atyával, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola egyháztörténelem tanárával.
Milyen szerepet vállalt a görögkatolikusság az 1848-49-es szabadságharcban?
Görögkatolikusként büszkék lehetünk egyházunknak a szabadságharcban való részvételére. Anyaegyházmegyénk, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye különösen is példamutatóan vett részt hazánk történetének e jeles eseményeiben. Elsőként említhetjük Popovics Vazul munkácsi görögkatolikus püspököt, aki papjait hazafias magatartásra, híveit a nemzetőrségben való részvételre buzdította. Megengedte, hogy hálaadó istentiszteleteket tartsanak a templomokban a forradalom sikereiért.
Kossuth Lajos kormányzó levélben fejezte ki a püspök iránti tiszteletét és megbecsülését. A papság is tevékeny szerepet vállalt a szabadságharc eseményeiben. 82 papról tudunk név szerint, akik aktívan bekapcsolódtak a szabadságharcba. Közülük 59-en nemzetőrtisztként, a többieket hazafias magatartásuk, buzdító beszédeik miatt ítélték el később. Kispapjaink közül is többen részt vettek a honvédő harcokban. Az 1848/49-es tanévben 121 papnövendék tanult az ungvári szemináriumban, közülük 51-en öltötték magukra a honvédegyenruhát. Első kispapunk 1848 júniusában lépett be a hadseregbe. Ez év decemberében került sor arra a híres eseményre, amikor Palkay Partén főduktor a kispapok kitörő lelkesedése közepette kardot kötött a reverendájára. December folyamán többen léptek az ormai vadászezred soraiba. Sajnos a honvédő kispapok közül csak 11 jutott el a papságig – nem azért, mert elvesztették hivatásukat, hanem mert a megtorlás során a hatalom kiemelten ügyelt arra, hogy ne lehessen pap belőlük.
A szabadságharc történetéhez szorosan kapcsolódik Vasvári Pál neve.
Vasvári Pál (eredeti nevén Fejér Pál) Tiszabűdön, a mai Tiszavasváriban született görögkatolikus családban. Édesapja, nagyapja, nagybátyjai is görögkatolikus papok voltak. A család Böszörményben, majd Nyírvasváriban lakott. Az ifjabb Pál később Nyírvasváriról vette föl új nevét, szülővárosa, Tiszabűd pedig 1952-ben az ő nevét választotta új nevéül: Tiszavasvári. Az egyetemen történelmet és természettudományt tanult. 1844-ben az egyetemi magyar társulat, 1845-ben az irodalmi kör tagja, az egyetemi ifjúság vezetője. Újságot szerkesztett, verseket, történelmi elbeszéléseket, tudományos dolgozatokat írt. 1847- ben Zrínyi Miklós költőről írt terjedelmes tanulmányával elnyerte a Kisfaludy Társaság pályadíját. (Ekkor változtatta a nevét Fejérről Vasvárira, ugyanis a kor neves történésze, Fejér György családneve miatt félreértés, áthallás nélkül nem adhatott közre történelmi szakmunkákat.) Vasvári 1848-ban az Ellenzéki Kör egyik vezetője lett Petőfi Sándorral egyetemben. A Pilvax Kávéház egyik hangadó vezéreként március 14-én a pesti ifjúság egyik mozgatója volt, 15-én egész sor híres beszédet mondott az egyetemnél, a nyomdánál és a múzeumnál is. A 12 pont egyik megfogalmazója, részt vett a nemzetőrség megszervezésében, híres szónokként több helyen is buzdító beszédet mondott. 1848 októberében a fővárosi csapat megszervezője és parancsnoka. 1849-ben ő szervezte meg Magyarország keleti részén a Rákóczi-szabadcsapatot, melynek őrnagyi rangban vezetője lett. Hősies küzdelmek után 1849. július 4-én Erdélyben, a havasnagyfalui fennsíkon az osztrákok által fölfegyverzett és kiképzett román fölkelőkkel vívott ütközetben a szabadcsapat 400 honvédjével együtt halt hősi halált 23 évesen.
Hogyan élt tovább Vasvári emlékezete, szelleme, lelkülete, hogyan hatott a görögkatolikus fiatalságra?
Vasvári Pál személye és egyénisége soha nem fog kitörlődni a görögkatolikus fiatalok emlékezetéből, mindig is példaképüknek tekintették őt. Ékes példája ennek az, hogy 1904-ben Budapesten megalakult a Magyar Görög Katolikus Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Vasvári Pál Köre. Ez a közösség arra volt hivatott, hogy összefogja a görögkatolikus egyetemistákat, megerősítse őket vallásukban, rítusukban, és példát mutasson az egyetemisták számára, hogy egy görögkatolikus értelmiséginek milyen gondolatok mentén kell az életét, erkölcseit, hazaszeretetét kialakítani.
(Megjelent: Görögkatolikus Szemlélet, 2021/tavasz)
