Hatvan éve hunyt el Liki Imre János OSBM

Bár viszonylag rövid időt, mindössze nyolc évet töltött a papképzésben, Liki Imre János atya az egyik legnagyobb hatású papnevelő volt egyházunkban. Papi nemzedékek tekintették példaképüknek, akire évtizedekkel a halála után is szeretettel gondoltak.

Liki János Máriapócson született 1904. január 2-án. Nagykállóban és Ungváron végezte alap- és középfokú tanulmányait. 1922-ben Munkácson lépett be a bazilita rendbe. Teológiai tanulmányait Rómában (1924–1931), a Német-Magyar Kollégium növendékeként a Pápai Gergely Egyetemen végezte, ahol doktori fokozatot szerzett. Később középiskolai tanári és tanítóképzői tanári oklevelet szerzett (Debrecen, Szeged, 1944–1946).

Egyszerű fogadalmat 1924-ben, ünnepélyes nagyfogadalmat 1930-ban tett. Miklósy István püspök Máriapócson szentelte pappá 1930. augusztus 24-én. Krisztinopolban, majd Dobromilben a rendi főiskolákon teológiai tanár (1931–1938). Ungváron internátusi igazgató (1938–1943). Máriapócson lelkész (1943–1945). Hajdúdorogon a Görögkatolikus Líceum és Tanítóképző neveléstan tanára (1945–1948). A bazilita rend feloszlatása után az újonnan alapított nyíregyházi Papnevelő Intézet rektora (1950–1958), a Hittudományi Főiskola tanára (1950–1958) lett. Eltávolítása után Bodrogkeresztúrra költözött, ahol 1961. október 18-án, mindössze 57 évesen hunyt el. A helyi köztemetőben kísérték útjára, később, az 1980-as években hamvait a máriapócsi temetőben helyezték el.

A Papnevelő Intézetet és a Hittudományi Főiskolát a legnehezebb években, számos nehézség között, az állandó fenyegetettség légkörében vezette. Nem egyszer így bocsátotta haza a kispapokat a tanév végén: „vigyenek haza mindent, mert nem tudjuk, hogy szeptemberben is lesz-e szemináriumunk”. Rendtársát, Dudás Miklós megyéspüspököt is támogatta tanácsaival, bár az államhatalom ügynökei mindent megtettek azért, hogy kettejük között viszályt szítsanak. Mivel ez nem sikerült, állami nyomásra 1958-ban el kellett hagynia a papnevelő intézetet. Ekkor csatlakozott a bodrogkeresztúri „száműzetésben” élő rendtársaihoz. Egykori növendékeinek itt is rendelkezésére állt. Szóban és írásban egyaránt segítette őket tanácsaival gondjaik megoldásában.

Liki Imre János neve háromszor is felmerült a Keleti Kongregációban, mint lehetséges püspökjelölt. Először 1937-38-ban Miklósy István püspök halála után. Kinevezése előtt akadályként leginkább fiatal kora (ekkor mindössze 33-34 éves volt), illetve az a tény hátráltatta, hogy a pappá szentelése utáni években nem Magyarországon működött, ezért a Hajdúdorogi Egyházmegyében kevésbé ismerték. A legújabb kutatások szerint másodjára 1943-ban, Sztojka Sándor munkácsi püspök halálakor vizsgálták püspöki kinevezésének lehetőségét. Ekkor a Szentszék választása Romzsa Tódor püspökre esett. Harmadik alkalommal 1957-ben került napirendre püspöki kinevezése, amikor Dudás Miklós püspök megrendült egészségi állapotára tekintettel a Keleti Kongregáció segédpüspököt kívánt kinevezni. Az akkori politikai rendszerben azonban kinevezésének állami elfogadtatására nem volt esély, sőt feltételezhető, hogy a papnevelő intézet és a főiskola éléről is ezért kellett távoznia. (Ugyanekkor és valószínűleg ugyanezen politikai okból kellett távoznia Dudás Miklós püspök környezetéből a másik püspökjelöltnek, Hollós János püspöki titkárnak is.)

Liki Imre János azon papi és szerzetespapi nemzedékhez tartozott, melynek tagjait a 2. világháború után kiépülő kommunista rendszer egyházellenes intézkedései szinte teljesen eszköztelenné tettek. Negyvenes évei elején járt, amikor megkezdődött az egyházüldözés, s hátralévő papi és szerzetesi életében nem is tapasztalt mást, mint az államhatalom akadályozó, tiltó, fenyegető jelenlétét. Ennek ellenére egy percre se veszítette el azt a reményét, hogy az egyháznak van jövője, amit a legnehezebb időkben is kötelessége építeni. Ebben a szellemben nevelte, buzdította és bátorította a rá bízott papnövendékeket is.

Az ötvenes években helytálló és az államhatalommal meg nem alkuvó görögkatolikus papi nemzedékeket – a korabeli sportéletből vett hasonlattal – bátran nevezhetjük görögkatolikus egyházunk „aranycsapatának”. Ennek az „aranycsapatnak” volt mesteredzője Liki Imre János atya.

Véghseő Tamás