Terdik Szilveszter: Barlanglakó Szent Antal és Teodóz ikonja Tolcsváról

Aki rendszeresen részt vesz a nagy egyházi ünnepeinket megelőző vecsernye, vagy virrasztás során végzett litián, annak biztosan ismerősen cseng a címben szereplő két szent neve. A szertartás egyik hosszú, az egyetemes egyház nagy szentjei közül többet név szerint is megszólító könyörgésében ugyanis Barlanglakó Antal és Teodóz képviseli a helyi egyházat, az utóbbi emléknapját május 3-án tartjuk. A 11. században éltek, Kijev városa mellett ők alapították meg a híres lavrát, vagyis barlangmonostort, amely aztán a keleti szláv szerzetesség máig meghatározó lelki központjává lett. Antal volt az idősebb, Teodóz a tanítványa, de mind a ketten magas kort értek meg. A kolostoregyüttes főtemplomának építése is nevükhöz fűződik. Konstantinápoly híres Istenszülő-templomai közül a Blakhernében állót, amelyben fontos Mária-ereklyét is őriztek, tekintették mintának. A kijevi monostor főtemplomát, amelyet görög építőmesterek vezetésével emeltek, az Istenszülő elszenderülése tiszteletére szentelték. A szerzetesek legendája szerint az Istenszülő csodálatos módon, a két kijevi szent jelenlétében alkudott meg még a császárvárosban a kijevi építkezés részleteiről a görög építőkkel, amivel a mesterek csak akkor szembesültek, amikor megérkeztek a Rusz fővárosába.
    Annak ellenére, hogy a két barlanglakó szerzetes kultusza a Munkácsi Egyházmegyében eleven volt, s annak egyik utódában, a Hajdúdorogi Metropóliában is elő maradt legalább a litiában, éppen a szláv liturgikus könyvekből készült magyar fordításoknak köszönhetően, mégis nagyon kevés ábrázolásukat ismerjük. Ritka kivételnek számít az a tolcsvai görögkatolikus templomból származó ikon, amely 1996-ban került a Görögkatolikus Egyházművészeti Gyűjteménybe (1. kép). A tolcsvai templom a 18. század végén és a következő század elején épült. Régi ikonosztázát, amely talán egy másik templomból került oda, a 20. század elején egy újjal helyettesítették, így a korábbi képállvány ikonjai szétszóródtak, csupán néhány darabot sikerült újra összegyűjteni. A barlanglakó szentek ikonja azonban mindig a templomban maradt, ugyanis a régi ikonosztáz cseréje után a Szűz Mária-mellékoltár előlapjába illesztették. Ezt az állapotot láthatjuk egy az 1970-es években készült felvételen (2. kép, dr. Verdes Miklós atyának köszönöm). Az ikon új elhelyezése végül is híven tükrözi az ikonosztázon lévő egykori helyét, mivel ott az Istenszülő-alapkép alatti lábazathoz tartozott. A két szentnek az Istenszülőhöz fűződő szoros kapcsolata már a fent említett legendarészletből is egyértelmű. Ezen az ikonon a stilizált kupolás templom utal a kijevi monostor általuk építtetett főtemplomára, míg annak védőszentjét a templom felett felhőkoszorúban feltűnő Mária-monogram, illetve egykor a kép felett elhelyezett Istenszülő-ikon idézte meg. A két szent feliratos tekercset tart a kezében. Az egyházi szláv nyelvű szövegek magyarul így hangzanak: „Uram, legyen áldásod e helyen!” (Szent Antal) és „Uram, a legszentebb Istenszülő nevére épül ez a ház” (Szent Teodóz), amelyek szintén a kijevi alapításra vonatkoznak. A szövegeket az ikont tudományos szempontból feldolgozó Puskás Bernadett művészettörténész fordításában közöltük. Ő úgy véli, hogy a tolcsvai ikonok 1720 és 1730 körül keletkezhettek, alkotójuk a dél-lengyelországi Rybotycze városában nagy számban alkotó valamelyik ikonfestő műhely tagja volt. Ezek a mesterek gyakran átjöttek a Kárpátok innenső oldalára is, komplett ikonosztázokat hozva magukkal, amelyeket az búcsúk alkalmával összegyűlt ruszin közösségeknek eladtak, akik otthon saját templomaikba könnyen be is állították ezeket. A Kárpát-vidéken a 17. század közepétől közel száz évig volt népszerű a két kijevi szent effajta ikonja. Számos példa maradt fenn lengyel fatemplomokból származó ikonosztázokon, amelyek közül egyet a sanoki Történeti Múzeum gyűjteményéből közlünk (3. kép), vagy az egykori Felső-Magyarország (ma Szlovákia) és Kárpátalja fatemplomaiban. A mai Magyarországon a tolcsvai az egyetlen ismert emlék.
 

Terdik Szilveszter, MTA-SZAGKHF Lendület Görögkatolikus Örökség Kutatócsoport

Megjelent a Görögkatolikus Szemle 2022. májusi számában