;

Terdik Szilveszter: Templomépítés háború idején

A háború nem az építés, hanem a rombolás időszaka szokott lenni. Mégis vannak, akik az állandó fenyegetettség állapotában is a hitbe kapaszkodva, inkább az építkezés mellett döntenek. Így tettek a II. világháború idején a bekecsi görögkatolikus hívek is, akik 1942-ben, nyolc évtizeddel ezelőtt letették új templomuk alapkövét. Most az építés eseményeiről az akkor még Szerencs filiájának számító település anyaegyházának parókusától, Szuchy Elektől származó, időnként megrendítő sorokat adjuk közre:
„1941. évben kezdtem el a bekecsi templom építésének előmunkálatait: tervek készítése, a hívek áldozatkészségének felébresztése után a telek megszerzése (Zavadnyik József és neje ingyen adják), a fő feladat ebben az évben. Anyagbeszerzés megkezdődik. Perecsi (?) Mihály az egész szükséges követ adja természetben ingyen. Így az 1942-ben meginduló építkezésre előkészültünk. (…) 1942-ben kezdődik el a bekecsi templom építése ünnepélyes alapkőletétellel, mely nagy lelkesedést önt a hívekbe. Az építkezés az épület befejezéséig tart és a tornyot a tető magasságán felül emeljük. 
(…) Ugyanezen idő alatt (ti. 1943-ban) azonban folyik a bekecsi templom építése is, úgy hogy az év végén tető alatt áll az épület. A tornya még csonka ugyan és befedetlen, de mégis nagy lépéssel jutott előre. Az 1944. év, bár igen súlyos nehézségek hárulnak az anyagbeszerzések elé, mégis meghozza gyümölcsét. Az október 1-re tervezett felszentelés a háborús nehézségek folytán kitolódik, de a megfeszített munka és Zavodnyik Józsefné, szül. Bűdi Borbála fáradtságot nem ismerő kitartó és önfeláldozó buzgósága és tevékenysége minden akadályt elhárít. Előtte nincs lehetetlenség, valóságos apostol és mindenütt, mindenkor ott van, ahol és amikor segíteni kell, férjével együtt. Beláthatatlan fáradtságot és felbecsülhetetlen anyagi áldozatot hoz a templomért. Csak így képzelhető el, hogy a templom mégis elkészül, és 1944. október 15-én délután szent mise keretében a lelkész maga szenteli [meg a] templomot Varga János bodrogkeresztúri, Árvai József mezőzombori gkath. valamint Takács Bertalan bekecsi rk. lelkészek segédlete mellett. A püspökkel (ti. Dudás Miklós) már nem lehetett érintkezést találni, mert Nyíregyháza vidéke már hadterület. A felszentelési ünnepségek közben jön a híre, hogy Horthy kormányzó fegyverletételt hirdetett a rádióban, majd később [a] Szálasi-féle rezsim beálltát közlik. Ettől a perctől kezdve súlyos napok közelednek. A történelem részletesen ismerteti majd e válságos időket.
Most midőn e sorokat folytatólagosan írom, 1946. október hónapja van. Ismét visszatekintve az azóta lezajlott időkre, mint egy rossz álom áll előttem az az idő, ez a két esztendő. A háború borzalmai a lelkészt néhány hónapra elsodorják a helyéről. Családja Budára menekül a harcok elől s ott a Várban keres menedéket. A lelkész, ki ott felkeresi őket, nem tud visszajönni a parochiájára, csak a harcok elmúltával 1945. március hó végén. A romok eltakarítása és a nagy gazdasági válság, a pénzromlás stb. minden alkotó munkát háttérbe szorít, s az 1945. esztendő egy nagy vajúdás csupán. 
A bekecsi hívek önállósodás felé törekszenek. Sajnos 1945 novemberében meghal a legnagyobb patrónusuk, Zavodnyik Józsefné. Minden vagyonát a templomra hagyja végrendeletében (cca. 7 hold föld és ingóságok). Béke poraira! Boldog nyugalmat és örök emléket adj Uram Borbála szolgálódnak.
1946-ban úgy oldjuk meg a bekecsi egyház intenzívebb ellátását, hogy a káplán Bekecsen kap lakóhelyet. A hívek jóindulata hosszas próbálkozás után belátja ennek egyetlen megoldási lehetőségét. Természetben lakást és terményjavadalmat biztosítanak az ott lakó segédlelkész részére. Első lelkészük Mihályi Bertalan, volt tábori lelkész lesz.” (A szerencsi parókia Protocolluma, 95–97. o., Miskolci Egyházmegye Levéltára, Miskolc.)
Szuchy Elek szerencsi parókus 1949. május 5-én, alighogy betöltötte 54. életévét, elhunyt. A borzalmak alatti vajúdás azonban szép eredményt szült. A bekecsi templom ma a Miskolci Egyházmegye egyik legszebb épülete (1. kép, Bakos Zoltán felvétele, 2011): a késői utódok buzgósága a 20. század végén ikonosztázzal, majd egy évtized múlva falképekkel ékesítette. Mindkettő Makláry Zsolt, nemrég az örökkévalóságba költözött ikonfestő testvérünk csodaszép munkája.

Terdik Szilveszter, MTA-SZAGKHF Lendület Görögkatolikus Örökség Kutatócsoport

Kapcsolódó galéria