100 éve hunyt el Szabó Jenő

1921. augusztus 24-én fejezte be küzdelmes földi életét Szabó Jenő (1843-1921) miniszteri tanácsos, főrendiházi tag, a Görög Szertartású Katolikus Magyarok Országos Bizottságának alapító elnöke. A magyar liturgikus nyelv elismerésének és a  Hajdúdorogi Egyházmegye felállításának harcosaként írta be nevét egyházunk történelmébe.  
A fancsikai parókus fia jogi egyetemi tanulmányai után a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumban kezdett el dolgozni, ahol fokozatosan emelkedett a ranglétrán. 1887-től miniszteri tanácsosként segítette a vasminiszter, Baross Gábor munkáját. 1893-tól a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgatója lett. 1896-ban Ferenc József a főrendiház tagjává nevezte ki. Ő volt az első görögkatolikus világi személy, aki bejutott a főrendiházba. 
Az 1890-es évektől kezdve életét a magyar görögkatolikus ügynek szentelte. Létrehozta a magyar görögkatolikusok politikai-társadalmi érdekképviseletét,  megszervezte az 1900. évi római zarándoklatot, főszerepet vállalt a budapesti görögkatolikus parókia alapításában és bőkezű mecénásként támogatta a fővárosban tanuló görögkatolikus fiatalokat. Élénk publicisztikai tevékenységet folytatva képviselte az országos nyilvánosság előtt a magyar görögkatolikusok ügyét. A Hajdúdorogi Egyházmegye felállítását követően könyv formájában összegyűjtötte és kiadta cikkeit és beszédeit (A görög katolikus magyarság utolsó Kálvária-útja, Budapest, 1913.), melyek múltunk megismerésének ma is fontos forrásai.
 "Neki mindene volt a görögkatolikus magyarság,  a görögkatolikus magyarságnak pedig mindene volt Szabó Jenő." - írta róla egykori munkatársa, Répássy Miklós államtitkár 1922-ben.

(Szabó Jenő portréja - a Görögkatolikus Egyházművészeti Gyűjtemény műtárgyaként - jelenleg a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola Rektori Hivatalában található. Restaurálása a közeljövőben fejeződik be.)

Véghseő Tamás